Úgy érzem, szerepjátékos szempontból kényeztet az élet. Az utóbbi alkalommal nagyszerű játékostársakkal játszhattam együtt egy remek kalandot! És ez a rendezvény is teljesen hozta, azt amiért ilyen dolgokat le merek írni! 🙂 Jelen beszámoló a júliusi HTC-beli Kezdőnapról szól, amely igen nívósra sikerült, hiszen a világok és rendszerek széles palettáját hozták a mesélők. Volt fantasy (Dungeon World, d20), űrhorror (Mothership), két fajta Vampire (V5 és V20), sci-fi (FFG Star Wars, Sith-ekkel a Jedik ellen). Ez utóbbi pillanatok alatt betelt, feltétezhetően voltak, akik nem voltak megelégedve a Kenobi sorozattal és revansot akartak venni? (Van olyan Star Wars rajongó, akit ne szolgált volna ki maximálisan a Disney eme műalkotása? ×Đ) És volt klasszikusabb horror, ahol Cthulhu nyomában volt szerencsém mesélni. Kicsi féltem, bár nem vagyok babonás, de mégiscsak a tizenharmadik alkalom volt a rendezvény számában ( 🙂 ), és ráadásul pont ugyanaz az asztal volt, ahol a Shadowrun kalandot meséltem. (Ami szerintem finoman fogalmazva nem sikerült éppen a legjobbra!) De, mivel a csillagok jó helyen álltak, így úgy tűnik sikerült a feladatot végrehajtani!
A Cthulhu nyomában egy szabálykönnyű rendszerrel rendelkező, és szerintem, még ráadásul kezdőbarát játék. Már csak azért is mert a „világleírás” egy igen kiterjedt irodalma van, és nem kell az egészet ismerni. Elég, ha néhány novelláját elolvassa az Őrző, azaz a mesélő vagy a játékos.
A rendszer inkább a történetépítésre fókuszál, így szinte teljesen ennek van alárendelve a játékmechanika. Két nagyobb részre oszlik a játék által használt képességek, amik valójában képzettségek, de olyan mint az Egészség, Épelméjűség és a Stabilitás más rendszerekben másodlagos tulajdonságok vagy származtatott jellemzők szoktak lenni. (A fenti három képesség egyébként külön ki van emelve a karakterlapon.) A nyomozói képességekre csak pár pontot érdemes osztani, mivel a fontos nyomok mindig ingyenesek, csak a bónusz információért lehet, kell fizetni a játékosoknak. Míg az általánosak akár két számjegyűek is lehetnek, és bizonyíthatóan ezek kellenek is, mivel itt dobni kell egy bizonyos nehézségre, ez rendszerint 2 és 8 között van, és dobás előtt kell eldönteni, hogy mennyit költ el a játékos az adott próbára. Egyetlen plusz szabályt használtunk csak a ráakaszkodást egy lopakodás próbánál, de az összes többit nem vettem bele, mert vagy nem láttam értelmét (motiváció, illetve az az általi lágy/kemény késztetés), vagy kampányban lett volna jó (Stabilitás források), vagy nem volt rá szükség (foglalkozási előny, együttműködés). Bár komplett karaktereket vittem, a Cthulhu publikált kalandjait ismerőknek talán kissé szokatlan lehet, hogy még sem volt teljesen kidolgozva névvel és háttérrel rendelkező JK-k, hanem csak vázak.
A szervezés alatt úgy nézet ki, hogy két játékosom lesz, de sajnos az egyik lebetegedett (innen kívánok neki gyors gyógyulást!), így csak egyetlen játékos lesz kénytelen szembeszállni a Mítosz szörnyűségeivel. Aztán hirtelen további kettő érkezett, így már lett értelme a nyomozásnak, és a közös megőrülésnek! 🙂 A nemek aránya megint 50-50%-osnak volt az asztalnál, mint a legutóbbi játék alkalmával. Most a játékosaim: két Dóra (úgy látszik mostanában vonzom az azonos utónevű hölgyeket! ×Đ), és Dávid (azaz Zum Kapitány)!


Ők vágtak neki a Hagyaték című kalandnak, amely egy fiktív bakonyi faluba vezette a nyomozókat. Az előregenerált karakterek közül lehetett választani, amit még a csökkentett játékosszámra (minimum 4 karakterrel számolva raktam össze a csapatot) kellett szabni a játékosoknak. Így a felállás a következő lett: Dóra, egy dr. Esterházy Katalin nevű doktornővel játszott, míg a másik Dóra Istvánffy Patrik világfit választotta, aki aztán vállalta, hogy az unokaöccse lesz a nagybácsinak. (Ez történt úgy, hogy nem kértem külön, hogy férfi karaktert indítson.) Végül a csapat ütőembere, a katona Schillenberg Mátyás, akit Dávid alakított.
Mivel erőteljesen kedvelem a gonzó dolgokat, igyekeztem minél több valós dolgot beletenni a történetbe. (Persze próbáltam elkerülni az aktuális napi dolgok kihagyását, mivel azért vannak ezek a rendezvények, hogy kikapcsoljunk a „mókuskerékből”.) A történet 1994 augusztusában játszódik és a karakterek valamilyen módon kapcsolódnak az MTA-hoz. (Ki óraadó, mint a doktornő, ki valamilyen felnőtt kurzuson veszt rész, mint a katona, és ki mecénás, mint a világfi.) A csapat egy hagyatéki eljárásra volt hivatalos, melyet maga Magyar György vezette le, és adta át az MTA-s örökséget. Majd aztán a személyes része jött, dr. Moór Béla, a nagybácsi kézzel írt levelét nyújtotta át, hogy Patrik juttassa el azt a 400 oldalas Ősvallás nevű kéziratot, a professzor kollégájának, a bakonyi Várkonyban dolgozó Endrődi Jánosnak. Miután leadták az MTA-s anyagot az egyetemen, neki indultak a több, mint két és félórás autóútnak. Gyorsan megtalálták a Petőfi utca négyet, ahol hosszas csöngetés és várakozás után sem jött ki senki, majd a csapat behatolt a portára. A konyhában megtalálta a régészt egy rottweiler méretű molylepke szárnyú, tengeri csalánozóra emlékeztető fejű, szarvasbogár szarvára hasonlító ollókkal rendelkező póklábú lényt. Mindketten vérben, egymás vérében fagyva feküdtek a padlón. Felocsúdni sem volt a karaktereknek ideje, mert a helyi körzeti megbízott, és a szentpéterfai rendőrök kiérkeztek Lada 1200-essel és azonnali hatállyal letartóztatták a JK-kat. Szerencsére a szentpéterfai „vendégeskedés” nem tartott sokáig, mivel a csapat gyorsan kidumálta magát, valamint egy ügyes csavarral, és némi pont költéssel, még a régész professzor úr testét is a doktornő meg tudta vizsgálni, és mintát küldött az egyetemre, hogy azonosítsák az általa talált dolgokat.


Ezek után elkezdtek komolyan nyomozni, és bár gyakorlatilag visszafelé haladtak, (hamarabb lett meg a kaland főmumusa, mint a nyomok hozzá :D), remek munkát végeztek! Hihetetlen ötletbörze párosult ugyanolyan szerepjátékkal, nekem csak néha kellett közbe szólnom, jóformán ők maguk vitték végig a nyomozást. Minden egyes fontos nyomot fel leltek, és a falusiak segítettek, amennyire tőlük tellett. Volt borhangú erdőkerülő (ő segített megtalálni a nagybácsi egy évvel korábban elrabolt gépjárművét a bozótosban), és hitbuzgó mamóka (aki ördögöket látott, valójában a karakterek által is látott szörnyek voltak, akik a nagybácsi kocsiját elrabolták), igyekeztem minél színesebben megszemélyesíteni a helyiket, egy kicsit rájátszva a sztereotípiákra, de azokat nem kigúnyolva.
A nyomozás vége az lett, hogy a négy segítségét egy Hans Huydermans nevű Shub-Niggurath-ot imádó nekromantának kiiktatták (kettőt a ház garázsának pincéjében lőttek le pisztollyal/vertek szét 30-as villáskulccsal, miközben a szörny aszalást próbált varázsolni a rátámadó egyik karakterre), míg a másik kettőt egyszerűen egy Molotov-koktéllal felgyújtottak (az idézőhelyen lévő fészerben), miközben az összes személyes terét megsértették a gazdag német lakónak. Megszerezték a nekromanta személyesen írt könyvét (Der Waldenskönig), és a világfi vállalta, hogy elolvassa. Ennek meg is lett az eredménye, miszerint veszített további 6 Stabilitás és 1 Épelméjűség pontot, (ezzel jócskán mínuszba ment a Stabilitása), majd őrületében megtanulta a feltámasztás varázslatot, amit ha visszafelé mondanak el, akkor elemi sókká változtatják a célpontot.
A végső leszámolás a falubeli háznál történt, miután felfegyverkeztek megvárták, hogy Huydermans hazaérkezzen és rátámadtak. A Schillenberg bedobta a korábban készített Molotov-koktélt az Ifa teherautóba, minek következtében meglepték a nekromatát. Esterházy doktornő rálőtt, de mellément. Közben még az őrülettől vezérelve Istvánffy odarohant a varázslóhoz és elmondta rá visszafelé a feltámasztást, minek következtében elintézzék a kaland fő gonoszát, és megmentették az országrészt, de lehet, hogy az országot Shub-Niggurath tombolásától. Persze a „jutalom” nem maradt el, mivel mind a rendőrség, mind honvédség, mind az MTA bizonyos nyomozást, vizsgálatot vezetett le az ügyben és kellemetlen kérdéseket tettek fel a karaktereknek a gyújtogatással kapcsolatban, de szerencsésen mindenki megúszta, már amennyire egy ilyen ügyet meglehet.
Jelen beszámoló szerintem megint kicsi rendhagyó lett, mert annyi ötlet és szerepmegformálás volt, hogy azt legfeljebb egy podcast tudná csak visszaadni! Kihagytam, hogyan intézték el a „lepkéket” azaz a mi-gókat, illetve milyen megfontolásból engedték le a varázsló pincéjében lévő tartályból a több liter vért, és mosták le a pince, illetve a hegyi fészer falán lévő dimenzió kaput.
Illetve, amibe Dávid nagyon beleérzett, hogy Hans Huydermans-ot meg kell égetni, ebben az esetben neki ez lett a második, egyben úgy tűnik, utolsó(?) tűzhalála, mivel egyszer 1591-ben 51 évesen Nürnbergben az inkvizíció mágiahalálra ítélte, amit végre is hajtottak rajta. (Egy ismeretlen nekromanta életre keltette, aztán a fogsáságból képes volt kiszabadulni.)


Mindhárom játékosom tökéletesen hozta a figuráját. Szerencsémre mindenki ismeri Lovecraft munkásságát, így könnyebb volt a nyomasztó Mítosz érzetet megélnie. Nagyon remélem, hogy sikerült átadnom amit szerettem volna. A Cthulhu kalandra jelentkező Dóra nem játszott semmiféle Cthulhut, bár már szerepjátékozott, míg a másik Dórának, ez volt az első „szeánsza” a hobbiban, ha jól raktam össze a lányok elmondásából! Egy jó játék kapudrog lehet. 🙂
Több extrát igyekeztem belerakni, mert úgy gondoltam, jó lesz hozzá. A csapatot megtámadó molylepkék egyébként mi-gók voltak, és az alapkönyv írja, hogy ne úgy írjuk le a szörnyeket (ez igaz a statisztikákra is), ahogyan Lovecraft, mert akkor könnyen kisül a turpisság, hogy mivel is állnak szemben a nyomozók, így az egyik Cthulhu nyomában kiegészítőből vettem a leírás módosítását (Hideous Creatures), ami remélem meg fog jelenni magyarul! 🙂 Illetve, csak részlegesen használtam a fekete fattyút, mert ahhoz egy Delta Green kommandó kellett volna, hogy el tudják pusztítani, mivel a megkötő varázslat nem állt rendelkezésükre. Azt csak a varázsló ismerte, ő pedig értelemszerűen nem biztos, hogy elárulta volna a játékosoknak.
Amit ott idő hiánya miatt nem tudtam elmondani, hogy a Warhammer világa sokkal sötétebb, mint a Cthulhu-é ( 🙂 ), ez leginkább a másik Dórát érintette, mivel a WHF-re jelentkezett. (bár szerintem tisztában vele, hogy az angolok meglehetősen sötét világokat alkotnak Tolkien óta.) Ám jó lett volna párszóban megbeszélni a dolgot, mivel engem is érdekel a WH bármelyik világa, és ezenkívül szeretek beszélgetni, ki hogyan látja az adott világot, szabályrendszert, akár kezdő, akár veterán.
Kicsit a kaland helyszíneiről: Szentpéterfa létező település, bár Várkony kitalált falu, ám a Felvidéken Nyékvárkonynak az egyik városrészét így nevezik. Valamint a másik falu, amely már keletre feküdt Várkonytól, Erdőháza nem más, mint egy mesejáték helyszíne! (A címe: Erdőháza karácsonya, olyan szereplőkkel, mint pl. Süni Sanyi.) ×D
Ha már a humornál tartunk, a kaland legnagyobb poénját Dávid mondta. Miután a kocsma/vegyesboltban bevásárolt, hogy Molotov-koktélokat gyártson a következő mondatot mondta a karaktere: – Venni kellett volna Chemotoxot! ×Đ Ezzel utalt a molylepkére emlékeztető mi-gók elintézésre, ezen igen jót derültünk, és amin még a hazafelé úton is mosolyogtam, amikor eszembe jutott.
És a végére szeretnék több mindenkinek köszöntet mondani a rendezvényért, és az élményért. Elsősorban a három játékosnak, akik teljesen jól hozták a „rájuk szabott” szerepet, kibontották a történetet, és megoldották az esetet. És, hogy bírták a szinte maratoni, egybefüggő játékot, ugyanis mivel a csapatban senki sem dohányzott, így nem igazán álltunk meg nagyobb szünetre!
A HTC munkatársainak, hogy gondoskodtak mindenről, hogy ne szenvedjünk sem ételben, sem italban hiányt. Persze a kaland íróját is meg kell említenem, Fehér Lászlót, mert egy jó kalandhoz egy publikáció is kell, kellhet! 🙂
Egy fontos plusz információ: a következő alkalom augusztus 21-én lesz. Ha valakit érdekel, akkor jelentkezzen időben, mert lehet nem marad hely, amelyik játékot ki szeretné próbálni!
Megjegyzés: a kaland megtalálható a Bíborhold 1994. augusztusi számában A yuggoth-i nagykapu címmel, Cthulhu hívása rendszerhez, valamint ha valaki le szeretné mesélni nem árthat, ha előtte elolvassa H. P. Lovecraft Suttogás a sötétben művét.
Képek forrása: 4×4, Bíborhold magazin, Internet. A rajz készítője és jogtulajdonosa: Cziráki Gergely