Ha már D&D-vel kezdődött az év, így talán stílszerűen ezzel kell végződnie. Pontosabban a 3E-n alapuló Pathfinder 1E, de valahol az is D&D. Akárhogyan is nézzük! 🙂
Sorrendben ez volt a tizennyolcadik Kezdőnap a HTC-ben, úgy gondoltam, hogy kipróbálnék valami újat, ha már nem tudok mesélni. Ezért esett a választásom a Pathfinderre.
Hárman vágtunk neki a Feast of Ravenmoor című publikált kalandnak, amely harmadik szintű karakterekre lett tervezve. Ám hármónknak (Voton, az elf pap, Edius, az ember mágus, Grashk a fél-ork barbár), kissé nagy falat lett volna, ha a történet minden szegmensét végigjátsszuk, végigharcoljuk. Szerencsére a kalandmesterünk ezen változtatott, így egy egyszerűbb, rövidebb, de korántsem csökkentett értékű történetben lett részünk! Ez betudható volt az időnek, mert ha kétszer ennyi lett volna, (vagy két részben ennyi), akkor biztosan gazdagabb lett volna az ellenfelek mennyisége és fajtája is. (Persze nem ártott volna még egy vagy két játékos a jobb buli miatt, de ez részletkérdés.)
Bevallom nekem ez volt ez első „éles” találkozásom a Pathfinder játékkal, és bár anno játszottam D&D 3E-t, igaz csak próba szinten, de meglehetősen kellemesre sikerült, főleg a horror áthallás miatt, ami a történet végén érte a csapatot. (Meg közben, a disznófogó versenyen! Lásd alább.)
Ám most lássuk a történetet.


Spoilerveszély!!!


Egy Jeminda Anikee nevű nő bízott meg bennünket, hogy egy Ravenmoor nevű falu több éve nem fizet adót, így hajtsuk már be rajtuk, már csak azért is mert az unokaöccse ott tűnt el, amikor hasonló célzattal odament. A fiatal férfi Riddleportból küldte az utolsó levelét, az eltűnése előtt.
Amikor a falu közelébe értünk, egy kismalac felzavart néhány strige-t, amikkel gyorsan elbántunk, mielőtt szárazra szívták volna a cocát. Így megmentettük egy helybéli kislány malacát. Ezért Ornigaard hálából elvezetett minket Ravenmoorba, ahol ezek a macska méretű dögöket, strige-t itt háziasították. A falu szinte teljesen önellátó erről már a polgármester testvérétől, Leonard Krieglertől tudtuk meg, aki elmondta, hogy Kyle járt arra és kifizették neki az adót, de már nincs a faluban. Kifizeti még egyszer az adót, de a várnunk kell, mert a falu egy fesztiválra készül. Bementünk a faluba, és megkerestük a Desna templomot ám csak romokat találtunk. Évek óta elhagyottan állt. Mivel ez egy pici falu így a polgármesteri hivatal, a fogadó egy épületben található. Ugyanazt a szobát vettük ki, mint Kyle, és az alapos átkutatás során egy hevenyészett térképet találtunk, ami a miénkhez hasonló megbízásról szólt. Amíg őrt álltam, a többiek átkutatták a takács házát és találtak egy pergament is, ami egy általunk ismeretlen istenség szimbóluma volt látható. Ahogy átvizsgáltunk a házat, találtunk egy strige jelmezt is. Mielőtt rajtakaptak volna bennünket kimentünk a fesztiválra.
A többiek kést dobáltak, de nem igazán volt ellenfele a csapatnak a részeg falusiak, és a helybéli gyerekek között. Beneveztem inkább a malacfogásra, ahol egy sáros karámban kellett egy beolajozott testű disznót elkapni. A versenyszám tragédiába torkollott, mert a malac átalakult egy növényszerű szörnyeteggé. Nagy nehezen sikerült legyőznünk. Ezek után folytattuk a nyomozást. Ha már ennyire egyértelmű jeleket kapunk, hogy vannak még dolgok amiknek utána kell néznünk.
A parasztokat megfélemlítettem, igaz a malac alakváltása után szerintem már nem sok szükség volt rá, és megmutatták, hogy mivel etetik a disznókat. Közben a papunk meggyőzte a polgárt, hogy segítsen. Kivitt bennünket egy elhagyott birtokra. Ott egy madárijesztő megelevenedett, amit sikeresen legyőztünk. Amíg én fegyvert váltottam, addig a mágus felgyújtotta. Itt már sikerült kiszedni a belőle, hogy a faluban új isten hit van, és Ghlaunderhez imádkoznak. Valamint a polgármester a hely szekta főpapja! Ezek után elkezdtük felderíteni a házat. A laborból a pincébe jutottunk, ahol szembesülve a dolgok pontos állásával, egyszerűen felgyújtottuk a házat, miután néhány számunkra hasznosnak tűnő dolgot magunkhoz vettünk. Ezenkívül megtaláltuk Tylert, igaz már nem teljesen emberi állapotban. Ekkor ránk törtek a kultisták. Egy kábítás varázslattal és egy nyílpuska lövéssel indítottunk, míg a mágus a közelharci mágiáival támadott, jó magam rohamoztam. A csata úgy gondoltam véget ért, amikor a papot és a csatlósait levertük, elkergettünk, erre a testéből kimászott egy emberméretű szúnyog. Csodával határos módon sikerült a Ghlaunder avatárját is lenyomnunk, egy meglehetősen heves csatában. Majd jó kalandozókhoz híven távoztunk, szinte csak romokat hagyva a faluban, aminek a vezetőjét gyakorlatilag kardélre hánytuk. Kétszer! 🙂
Nagyon érdekes volt a kaland, és sajnálom, hogy az időszűke miatt nem tudtunk minden részét felfedezni, ám így is tetszett, és ha lehet ugyanezzel a karakterrel egy másik kalandban folytatnám a játékot.