Egy igen tartalmas és érdekes rendezvényt tudhatnak ismét maguk mögött a KaTá szervezői. (Bővebben a weboldalukon!) Jómagam is hivatalos voltam a találkozóra, mint mesélő – erről lentebb bővebben. Míg az előző összejövetel számomra a “Polski Fiat és Gargoyle-ok” mottóval futott, a mostani “Valami mozog a sötétben!” lehetne jellemezni. Míg délelőtt Cthulhu hívása kalandomat meséltem le, addig délután egy Vámpír kalandban vehettem részt, mint játékos. Lásd alább, bővebben.

A Cthulhu kaland írásánál, mint az előzőnél ugyancsak szem előtt tartottam, hogy egy kicsit visszakacsintson a történet az előző KaTá témájára (Magyar virtus). Eredetileg a pákozdi csatával kapcsolatban szerettem volna írni, de az előző KaTá április 22-i dátuma adta az ötletet, ami aztán elvezetett az első komáromi ütközethez.

Figyelem!!! Erősen a szórakozást rontó leírás következik! Aki szeretné a Cthulhu kalandot lejátszani az kérje meg a mesélőjét, hogy március első vasárnapján töltse le. (Amennyiben nem a d100, azaz BRP rendszerben szeretné, az is lehetségessé válik, hisz Savage Worlds (3. vasárnap), illetve d20 változat (4. vasárnap) is felkerül az oldalra a kaland, még márciusban!)

Öten ugrottak neki a Cthulhu hívása kalandomnak, mely keresztségbe a Császári játszma címet kapta. Emi (az egyetlen hölgytag, mint a csapat elsősegélyese Váradi Erzsébet), Áron (mint Simorjai honvédtiszt), Szamber (mint Mihály Gyula, erdész és „egy-kővel-mindenki-ledobok”), Nocturna (mint a szoknyapecér Keglovics gróf), Stitch (a fantazmagóriás festő, aki mindent megfest). A feladat egyszerűnek tűnt. Legalábbis számomra. Gondoltam bemesélek egy támadást, amivel megadom az alaphangulatot, majd rátérhetünk a főcsapás irányra. Nem teljesen így történt! A csapat mindenáron ki akarta vallatni az elfogott betyárokat, miután a gróf úr kapott egy igazán nagyot egy szablyával a lábára (7 életpontot vesztett!). Persze nem nagyon sikerült extra információt kiszedni belőlük. Miután elérkezett az első éj megtörtént a tábor fellármázása. Itt sem jutottak közelebb a megoldáshoz, hisz a megmenekült honvédtiszt jelentős épelme-pont veszteség miatt. Aztán Klapkától megkapták a feladatot, hogy derítsék ki, mi történt az elveszett szállítmánnyal, illetve próbálják meg előkeríteni. El is jutottak a megfelelő tisztásra, ahol a rajtaütés megtörtént. Csak a romokat és az elme romboló maradványokat találták meg (mindenki elrontotta az épelme-dobást! „Jutalmuk” –2ÉPE), amit aztán az erdész temetett el. Aztán minden áron próbálták visszafejteni, honnan jöhetett a szállítmány. Jelentősen az én hibám volt, hogy nem adtam a csapatnak megfelelő információt, így szó szerint az ellenkező irányba mentek. Ószőny helyett Ács-Bábolna felé vették az irányt! Próbáltam megduzzadt patakkal, amiről el vitte a víz a hidat, visszafordítani a csapatot, ám ők hajthatatlanok maradtak! Szerencsére valahol Ács után rájöttek, hogy rossz felé mennek. Nem készültem rá, hogy ennyire kitartó lesz a banda.

Az idő olyan sebességgel fogyott, mintha valaki ette volna. Lehet, hogy maga Cthulhu vagy Shub-Niggurath lépett közbe. Ezzel a sebességgel egész napos lehetett volna a kaland. A végét „szerencsésen” összecsaptam. Pontosabban kénytelen voltam felgyorsítani, hiszen nyakunk volt a befejezés. Komárom visszavétele még benne volt (sajnos az ágyú tűz alatt mind a honvéd tisztünk, mind az ápolónők megsérült, szerencsére nem súlyosan), de az ószőnyi csatát teljesen kihagytam, illetve a szociálisnak szánt falusi mulatozással egybekötött információ gyűjtést egyetlen találkozásra redukáltam le, Bolond Julcsa személyében. És ki kellett hagynom azt a lényt, aki, ami a rendezvény címében szerepelt, azaz a legendás szörnyet és kivégzését. (Ez egy fekete fattyú lett volna, illetve ha sikerül a kultistáknak az idézés, akkor maga az Erdő Fekete Kecskéje is megjelenik azaz Shub-Niggurath.) Bár a főkultistát sikerült elkapniuk, mint szörnyet, és elszedték tőle a grimoire-ját. Miután a Erzsébet kisasszony kínvallatta (a korábbi lőtt sebbe nyomta az ujját!), majd közölte a csapattal, hogy ne ő végezzen már az ördögi személlyel. Mire a honvédurak felakasztották az idézésnek szánt tisztáson a Duna parton az osztrák diabolistát. Lezárni nem sikerült a történetet, mivel Klapka Buda bevételére indult, és gyakorlatilag ott hagyta a csapatot a hadtesttel.

A csapattagok remekül ki játszották a karakterét, igazi gyöngyszem volt, ahogy a gróf úr és az ápolónő „marták” egymást. Persze a többieknek sem volt oka a szégyenkezésre, mert végig remekül szórakoztam. Ezért, ha kampányt játszottunk volna, külön három szabadon választott képzettség jelölést adtam volna a csapattagoknak fejenként, a „kötelezők” mellé! Attól is féltem, hogy az ápolónő a háttérbe szorul, minthogy nő, és mint pap (ha a D&D-s kasztot veszem alapul). Szerencsére nem így történt! Bár a festőnknek szerettem volna több „munkát” adni, de remélem a komáromi újságok átvizsgálása valamelyest kompenzálta a „mellőzöttségét”. Valamint remélem, hogy jól írtam le a csapattagok nevét, mert ismét csak sok volt az új arc!

Egy plusz adalék: Szamber bátyja Doc a vége felé odajött és csak annyit kérdezett: Készül már a polipleves? 🙂 Bár csápok szerepeltek a sztoriban, de nem Cthulhu-é! !)

Szeretném megköszöni a játékosaimnak és a KaTá szervezőinek, hogy lemesélhettem a kalandot!

Valamint egy extra köszönetet mondani Horváth F. Kittinek, amiért profi módon, és rekord sebességgel elkészítette a Cthulhu karakterlap bal felső szélében lévő, a Chaosiumnál is szokásos figurát, illetve annak korbeli megfelelőjét. Így igazán egyedi, stílusos és jó lett az általam összecsapott összehozott karakterlap. 🙂 Ezt a karakterlapot az alábbiakban le lehet tölteni.

A második kaland, amelyben részt vettem, már nem csak időben, de térben is egy hatalmas ugrást jelentett. (Bár szó szerint nem mozdultam el a helyemről!) A szabadságharc Magyarországáról napjaink Mexikójába kerültem, mint tzimisce koldun, azaz varázsló. A Szabbat egyik alappillére. Ezt már nem én, hanem Rayko mesélte.

A karakteralkotásban hat különböző karakterből lehetett választani, öt klánból. Annyi megkötés volt a karaktereknél, hogy 7. vagy 6. generációsaknak kell lenniük! (Nem kellett Generáció háttérre egyetlen pontot sem költeni!)

Amikor megkezdtük a játékot, akkor mindenkinek még egyszer átnézte a karakterlapját, mire közölte velem, hogy manipuláció tulajdonságra, okkultizmus ismeretre, és koldun varázslás – tűz útja diszciplínára tegyek még egy pontot, valamint két pontot az Akaraterőre! Nem mondom, szerintem így is tápos lett a karakter, de ezzel még masszívabb lett! Ennek hangot is adtam, mivel nem szerettem volna, ha a becenevem Vér István lesz, de mindenki csak le vérpistikézik (sic!). Mire Rayko közölte, hogy az semmi, amit a karakterlapomon lát. Mutat ő igazán tápos vámpírt. Ekkor megnyugodtam, pedig már felkészültem, hogy melyik értéket kell csökkentenem, ha szükséges (nincs másodlagos ösvény, és a tűz útja is eggyel kisebb).

A varázslónak a Tzimisce klánkönyv egyetlen példa koldunját választottam. Bár itt 13. generációs, de a kikötés az volt, hogy 7. vagy 6. generációba tartozzon a káinita. Ennek megfelelően lett átalakítva, illetve a kor háttér egyes fokozattal gyakorlatilag megkaptuk emberiesség/ösvény levonás nélkül. Meg még többet!

Volt egy brujah antitribu, Francis (Tibi karaktere), egy taumaturgista lasombra, Guzman (András hozta), egy tzimisce tank, Jürgen  (Arturus karaktere), egy Chimalli (Thirlen karaktere, aki egyben a ductusunk lett). Míg jómagam a falkapap, aki végrehajtotta a Vaulderie-t azaz a tömeges vérköteléket. (Remélem, jól írtam le a neveket!)

Ilyen háttérrel vágtunk neki a chiapasi toninának.

Egy szafari-vadásznak öltözött pasassal kellett találkoznunk Mexikó déli hátárában, valahol a dzsungelben. Sikeresen megtaláltuk, majd közölte, hogy néhány kilométerre az őserdőben van egy toniná (lépcsős azték piramis), ahol egy régész csapat eltűnt, amely tevékenységében a Szabbat vámpírjai is érdekeltek. Feltételezte, hogy olyat találtak, amelyet nem lett volna szabad. Ezért a falkáknak a dolga lesz kideríteni, mi történt. Aztán adott mindenkinek egy fémgyűrűt. Amiről csak annyit tudunk, hogy segíthet a küldetésben. Miután elvégeztük a Vaulderie-t, melyben a tzimisce tank savas vére meglehetősen kellemetlen dolgot művelt volna a csapattagokkal (egy kritikus sebzés, aki iszik a véréből, akár keverve is), így a szafari-vadász csak elkérte a kelyhet, majd némi kevergetés után visszaadta, hogy most már jó lesz. (Ahogy a karakterem gondolta: – Ez a szarházi egyszerűen, pár másodperc alatt semlegesítette a savas vért!) Ekkor megkötöttük a Vinculumot.

A templomba minimális erőfeszítéssel jutottunk be, bár néhány furcsa nyomot találtunk. (Vérjaguárok azaz balamok? Bár a káiniták minden alakváltót – a gangreleket természetesen nem – farkasfattynak nevez, hisz a garouk adják a legnagyobb részt az alakváltók társadalmából.)

Ahogy behatolunk a piramisba a tető bejáraton át, az első, akadály egy szobor volt, amelybe néhány pontnyi vért kellett csepegtetni. Ezt a brujah meg is tette. Ahogy lentebb kerültünk a toninában, egy újabb akadály immáron egy meglehetősen potens vámpír állta az utunkat. (Mint az később kiderült.) Rengeteg ghoul denevérrel, koponyával a karmukban. Nem nagyon tudtuk megsebezi semmivel a vámpírt. Pedig próbálkoztunk rendesen! (A gangreleknek magas a szívóssága!) Aztán a tzimisce tank egyszerűen véralakot vett fel és körül folyta. Mintha savba mártották volna a pasast! Ezek után nem volt hosszú karrierje, Végső Halál! Ő sem tudott sokáig ilyen támadásnak ellenállni.

Amint haladtunk lefelé a piramisban úgy egyszerűsödtek a vért kérő szobrok alakjai, és úgy növekedett a vérpont mennyiség. Aztán úgy döntöttünk, hogy bizonyos dolgokat inkább erővel, mint ésszel oldunk meg. Hisz a szafari-vadász is megemlítette, hogy olyan ősi hatalmak lehetnek a templomban, melyekkel egyszerűbb lesz a harcot felvenni, mint tárgyalni velük.

Találtunk egy olyan termet, ahol a három fizikai diszciplínán kívül semelyik képességünk nem működött, ha a földön álltunk. Valamiféle diszciplína „árnyékoló” varázskőből lehetett a padló, a fal és a mennyezet. Miután erre rájöttünk, aki csak tudott lebegve közlekedett. Illetve egy olyan terem is volt, ahol az elemi sötétség vette körül a karaktereket,és csak a lasombra látott a különleges képességei miatt.

Sikeresen belesétáltunk egy lángszóró-, majd egy villámcsapdába, amitől a csapat meglehetősen leamortizálódott. A karakteremet inkább az utóbbi érintette igen kellemetlenül (6 kritikus sebtűrés után!).

A következő szinten egy újabb harcos várt ránk. Mint kiderült ő a maga Tlalok, a teremtő eső, mennydörgés istene. Ekkor lépett akcióba az ujjamon lévő gyűrű. Egy egészségszintet gyógyultam, illetve a többi sérülés negatív módosítója nem érvényesült, bár megmaradtak. Az istenség szólt, hogyha hírvivői leszünk, akkor nem végez velünk azonnal, hanem futni hagy…

Sajnos ez volt az a pont, amikor távoznom kellett a rendezvényről, mivel az utolsó buszt szerettem volna elérni. Így nem tudom, pontosan hogyan fejeződött be, és mi volt a chiapasi toniná rejtélye.

Ehhez a kalandhoz is kell egy extra dolgot írnom. Szerezném a falkatársaimnak megköszönni a fuvart hazáig! És ezt most nem a magas Vinculum érték mondatja velem! 🙂

Mindent összevetve, mint ahogy már az elején írtam, egy igen tartalmas és színes találkozót sikerült a szervezőknek összehoznia. (Aki nem hiszi az alábbi linken meglátogathatja a Kalandorok Társasága weboldalát!) Mivel délelőtt meséltem, így csak a délutáni játékok jöhettek szóba. Bár szívesen játszottam volna Dor által mesélt Smaug hagyatékában is. Több esélyes volt: ha már Gyűrűk Ura – Menekülés Gundabadból, bár ott az volt a „hiba” vele, hogy olvastam. Egy igen tartalmas, hosszú kaland vagy akár több részes, minikampányt is lehet a leírásból kihozni. (Lásd az lfg.hu-n, például!) Illetve a Cyper – Numenéra játék is régóta a vágyam. Ezenkívül a másik ilyen „dilim” a Magyarországon játszódó, de legalábbis magyar vonatkozású kalandok bármilyen rendszerhez. Így a Sose költözz Páh mellé, illetve az Elátkozott Hortobágy – igaz ez utóbbi a délelőtti műsorsávban volt – nagyon érdekelt volna, ha nem mesélek.

Karakterlapok a jövő hónapban, azaz most hétvégén, felkerülő Császári játszma kalandhoz:

1848karlap_női_egyoldalas

1848karlap_férfi_egyoldalas

Kalandorok Társasága elérhetőség:

https://kalandoroktarsasaga.hu/